Kedves naplóm! Már egy éve élem a most már normálisnak mondható életemet. Stefannal két hónapja érettségiztünk le, és úgy döntöttem,nem megyek főiskolára, hanem maradok itt. Damon visszatért a züllött csajozós életéhez, ami szomorúsággal tölt el, mivel van bennem egy érzés, hogy miattam van ez. Ma elindulunk Stefannal egy misztikus helyre, aminek a neve Sunshine Angel. Azt mondta Stefan, hogy a különböző természetfeletti lények járnak ide kikapcsolódni, mivel nyugtató hatással van rájuk az ott található vízesés,ami állítása szerint gyönyörű, olyannyira, hogy sehol máshol nem láthatok ilyet. Szóval izgatott vagyok. De nem ezért, hanem van egy olyan érzésem,hogy meg fogja kérni a kezemet,mivel már jó ideje ismerjük és szeretjük egymást. Ezért megkértem Bonniekat, hogy drukkoljanak. Most abbahagyom az írást, mivel már csak egy órám van teljesen elkészülni mindennel. – Becsukta Elena a naplóját, és letette az ágyára. Kinyitotta a szekrényét, és megkereste azt a ruhát,amit előző nap vett. Egy gyönyörű,pántos fehér ruha volt, amihez még felvett egy barna római szandált,és a karkötőt,amit még Mrs.Flowerstől kapott ajándékba Bonnie és Elena. Ezután leült a tükre elé, és elkezdte megfésülni a haját. Utána beletett a hajába egy fehér rózsás hajcsatot. – „Huhh, fél óra alatt kész lettem? Mindegy,addig összepakolom a cuccom, mivel nem egy napos kirándulás lesz.” – Gondolkozott Elena, és feltette a virágos bőröndjét az ágyára. – „Nos, tegyük be ezt a bézs színű felsőt,ezt a rövid farmert, egy fekete tornacipőt, ezt a fekete atlétát és ezt a fehér rövidnadrágot pizsamának, ezt a fehér virágos fürdőruhát, ezt a fekete csipkés fehérneműt, hogyha esetleg megtörténne.” – és megengedett magának egy huncut mosolyt. Ezután kiment a fürdőszobába, megmosta a fogát,és utána eltette a fogkeféjét és a fogkrémét is egy nejlonzacskóba. Ezek után beletette utoljára a naplóját, és becsukta a bőröndjét. Ezután meghallotta, hogy kopognak. Rohant lefelé a bőröndjével, mikor megbotlott a lépcsőn, és majdnem leesett, de szerencsére Stefan elkapta.
- Hogy jutottál be? – Kérdezte Elena.
- Szívesen. - Mondta Stefan.
- Köszönöm. Hogy jutottál be?
- Nyitva volt az ajtó.
- Ajj, Jennáék milyen felelőtlenek, mi lett volna,ha este egy őrült pszichopata megölt volna álmomban ? – Kérdezte Elena.
- Akkor megvédtelek volna. Amúgy lehetlek,és indulhatunk? – Kérdezte Stefan,aki még mindig az ölében tartotta Elenát.
- Igen. – Mondta Elena kuncogva. Elindultak Stefan piros Ferrarija felé,de előtte Elena még becsukta az ajtót.
- Gyönyörű vagy, szerelmem. – Mondta Stefan, miután betették a bőröndöt a csomagtartóba és beszálltak.
- Köszönöm. – Mondta Elena elpirulva. – Meddig fog tartani,míg odaérünk?
- Olyan egy óra, nincs messze. – Mondta mosolyogva Stefan. Elena most látta meg, hogy Stefan másképp öltözködött. Egy fehér inget és egy barna nadrágot vett fel, ami nagyon jól állt neki.
- Gyakrabban kéne ilyen laza ruhát felvenned. – Említette meg Elena az indulás után tíz perccel.
- Köszönöm, de én jobban szeretem a normál ruháimat, ilyet csak különleges alkalmakkor veszek fel. – Válaszolt Stefan. Elena ekkor elfordult, és mosolygott, mivel ez csak az ő feltételezését erősítette meg. Stefan ezután bekapcsolta a rádiót. Némán mentek fél órán át, míg megszólalt Elena.
- Damon mit csinál? – Stefan ekkor felsóhajtott.
- Sajnos folytatja azt az életet, mint amit régen élt. Pedig azt hittem, hogy ezek után más lesz, de úgy tűnik, menthetetlen. – Miután Stefan ezt mondta, némán ültek egészen mikor oda nem értek.
- Mi az,Stefan,eltévedtél,vagy mikor érünk oda? – Kérdezte Elena viccelődve,miközben bevolt kötve a szeme egy kendővel, és Stefan elvezette őt egy helyre.
- Nem sokára, már csak pár lépés, és… itt vagyunk! – Kiáltotta Stefan, és levette Elena szeméről a kendőt. Ekkor Elena kinyitotta szemeit, és olyat látott, amilyen szépet még nem.
- Stefan, ez a hely gyönyörű! – Mondta Elena, miközben lélegzet elállva nézett körül. Egy zöldellő mezőn voltak,ami tele volt virágokkal. Mások is piknikeztek ott, mint például kicunék, boszorkányok és varázslók, és pár vámpír, de nem sok, mivel nem minden vámpírnak van naptól megvédő gyűrűje. A mező mellet ott volt a vízesés, ami a szivárvány színeiben tündöklött.
- Elkezdhetjük a pikniket? – Kérdezte Stefan furcsa hangon.
- Persze. – Mondta Elena hasonlóan szokatlan hangon,és ezután elkezdtek nevetni. Letette Stefan a földre a kosarat,és kivette belőle a piros lepedőt, és leterítette a fűre. Ezután rátette a kosarat középre,és leültek.
- Miket hoztál?
- Pár szendvicset,amikben van paradicsom,saláta,és sajt,meg persze vaj,és saját készítésű süteményeket.
- Te tudsz sütni sütit? Egyre több dolgot tudok meg rólad. – Mondta Elena kacagva.
- Igen, még egy híres cukrásztól tanultam Párizsban egy remek receptet,amit csak nekem mondott el.
- És mi lenne annak a sütinek a neve?
- Stefan préférée ,vagyis Stefan kedvence. Kissé idős úr volt,és úgy szeretett, mintha a gyereke lettem volna.
- És miből készül? – Kérdezte Elena nagy kíváncsisággal.
- Az titok,de tessék,kóstold meg. – Mondta Stefan mosolyogva, és kivett egy zöld színű sütit. Odaadta Elenának, aki beleharapott.
- Stefan,ez isteni! Nem tudom,ez milyen íz, de nagyon finom! – Mondta Elena teli szájjal.
- Köszönöm,de csak ezt eszed meg, mivel kell még van szendvics is,ami táplálóbb.
- Rendben,apuci. – Mosolygott Elena. Megette a maradék sütijét.
- Elkísérhetlek a szállásunkra? – Kérdezte Stefan.
- Több ideig is itt leszünk? És a piknik?
- Igen,de most sietnünk kell,és úgyis sokáig itt leszünk! – Mondta Stefan,és gyorsan felkapta a kosarat a karjára,utána pedig Elenát a hátára,és elvitte az autóhoz. Elena még sosem látta Stefant ennyire vidámnak és élettelinek. Megérkeztek egy idilli faházhoz,ami mellett volt egy kis tavacska. Mikor Elena közelebb ment hozzá,meglátta,hogy a felszínén a szivárvány színeibe pompázó nagy szirmú virágok lebegnek.
- Milyen virágok ezek? – érdeklődött Elena.
- Ezek különleges horopin virágok. Ebből készítenek különböző hangulatfőzeteket, mondjuk Mrs.Flowers teái is ilyenek. – Mondta Stefan derűsen. – De nem szeretnél belül is szétnézni? – Mondta,és beráncigálta Elenát a házba. Elenának a lélegzete elállt. Amint belépett,egy sötétkék szobát pillantott meg,középen egy smaragdzöld kanapéval,amely előtt egy kályha állt. Bal oldalt volt egy átjáró,ott volt egy sárga mini konyha benne mindenféle felszereléssel és egy két fős kis tölgyfaasztallal, amit egy virágos terítővel fedtek le. Jobb oldalt már egy fehér zárt ajtó volt,ahova Elena nem tudott belátni onnan. Az egész szobában valamiféle kellemes illat terjenget.
- Ez eddig mesés! Benézhetek abba a szobába is? – Mutatott a fehér ajtó irányába,de mire Stefan válaszra nyitotta volna a száját,már el is kezdett rohanni. Kinyitotta az ajtót, és a hálószobába találta magát, ahol viszont egy nagy baldachinos ágyat látott egyedül,amin fekete függönyök voltak,és az egész ágynemű piros volt. Viszont ennél a szobánál nem érezte azt a bizonyos illatot,helyette már egy érzés vette át a helyét. Stefan utána sietett.
- Te is érzed ezt? Most nem az az illat van,hanem ez az érzés,ami miatt legszívesebben letépném rólad a ruhát,és…
- Elena! – Szakította félbe Stefan őt. – Tudom,és ez a szoba miatt van. Ezekből a horopin virágokból készítették ezt a varázslatot,úgy,hogy egy bizonyos érzelem törjön ki belőled,ami a vágy. De persze nem túl nagy mértékbe készítettek,csak egy keveset,de van,ahol nagyobb mértékbe.
- Áh. – Sóhajtott fel Elena,és hirtelen bevillant egy kép arról a bizonyos éjszakáról Damonnel, mikor a vágy eluralkodott rajtuk. - „Lehet,hogy ott nagyobb mértékbe volt,sőt,biztosan!” – gondolkozott Elena,miközben a gondolattól görcsbe rándult a gyomra. Mikor fogja elmondani Stefannak? – És máshol is vannak ilyen helyek,ahol ilyen varázslatok vannak? – Kérdezte elterelve gondolatait.
- Persze,sok helyen van, és sok féle érzés. De csak úgy hatnak ezek a varázslatok, ha mindkét fél érzi azt a bizonyos érzelmet egymás iránt,mert ez csak felerősíti,így alapból kell,hogy legyen.
- Értem. – Mondta,és átment az ebből a szobából nyíló ajtón át a fürdőszobába,amibe egy egész jakuzzi volt. – Aszta. Ez a ház egyszerűen remek! Milyen dologra készülsz? Kiöltöztél, most meg ez a ház, boldog vagy… - Mondta Elena, miközben kiértek a hálóba.
- Meglepetés. – Vágott közbe Stefan arcán egy nagy vigyorral. – Na, mit szeretnél csinálni?
- Veled lenni. – Mondta mélyen a fiú szemébe nézve,és lágyan megcsókolta,miközben elkezdte legombolni róla a fehér ingjét.
- Biztos? – Kérdezte meg Elenát,aki éppen leszedte róla az ingjét.
- Teljesen. – Mondta Elena.
- … és így a bátyám biztos boldog, és nem lehetek önző vele. – Mondta részegen Damon az ágyban feküdve mellette egy nővel,akinek máris elfelejtette a nevét. Valami Erica gondolja.
- Hogy lehet valaki ennyire önzetlen és szeretetreméltó? – Kérdezte a nő.
- Természetemből fakad,mint ahogy most szépen a te véred is fakadni fog abból a gyönyörű kis nyakacskádból.
- Mi? – Kérdezte a nő riadtan, de már Damon el is kezdett inni belőle. Érzelmeit kizárta, mióta Elena megint Stefannal van. Feladta. – „ A hercegnője a fehér lovag paripáján vágtat el, miközben ő bent ragadt a sötét toronyba, ahonnan neki kellett volna kiszabadítania szerelmét. De persze hogy nem ő volt az,hanem Szent Stefan,akié mindig a dicsőség és a nő,míg ő marad a gonosz tesó. „ – Gondolta Damon maró gúnnyal a hangjába,miközben az utolsó cseppet is kiitta a nőből,aki fiatal volt,a huszas éveiben járhatott. – Köszönöm ezt a remek éjszakát. Viszlát Erica. Vagy Aria? Mindegy. – Mondta, és elindult kifelé a motelból egy kis friss levegőért. – „Lehet meg kéne látogatnom Vörösbegyet,Kusst és társaságukat. Meg persze Elenát is,meg Stefant is. Lehet,megint nekem kell a szuperhőst játszanom, akit senki nem becsül meg,de legalább idegesíthetném a testvérkémet.” – Gondolta,és el is indult autójával Mystic Fallsba.
Elena Stefan meztelen felsőtestén feküdt az öröm mámorában. Itt van azzal,akit a legjobban szeret, és nincs semmilyen világfenyegető veszély. És végre kettesbe vannak. Majdnem elaludt,mikor is Stefan megszólalt.
- Elena,nem kéne elaludnod! Még csak most fog jönni a meglepetés! Öltözz fel,és kint várlak a tónál fél óra múlva. Addig nincs leskelődés! – Mondta Stefan,miközben szélsebesen felöltözött és ki is rohant.
- Hát rendben. – Dörmögött az orra alatt Elena,és úgy döntött,még vagy negyed órát itt fog feküdni meztelenül,vagy valami mást csinálni,mivel negyed óra alatt megvan a készülődéssel. – „Mi van,ha tényleg eljegyz? De akkor még most el kéne mondanom a Damonnel történeteket, vagy ne? Mikor kéne? Vagy vajon nem is jegyez el,csak valami más meglepetése van?” – Töprengett Elena hosszasan,és ezután elkezdte kigondolni az eshetőségeket. Már el telt a negyed óra, így gyorsan elkezdett készülődni. Visszavette a fehérneműjét,ruháját,szandálját,rendbe szedte a haját,megigazgatta a sminkjét,és elindult kifelé a tóhoz. Már este volt,a csillagok ragyogtak az égen. A tavon lámpások úsztak a virágok mellett, és körülötte rózsaszirmok voltak. És ott állt ő, két kezét háta mögé téve,és gyönyörű mosollyal az arcán. Stefan. Elena már majdnem a könnyeivel küszködött,mikor meglátta mindezt,de erőt vett magán,és elment Stefanig sírás nélkül.
- Helló szerelmem. Remélem tetszik,de még nincs vége. – Mondta a fiú,letérdelt Elena elé,és bal kezével megfogta a lány jobb kezét. – Emlékszem, mikor először megláttalak. Katherine-hez hasonlítottalak akkoriban,de kerestem a különbségeket akkor is,mint mondjuk neked két árnyalattal sötétebb a hajad,vagy hogy két tenyérrel magasabb vagy mint ő volt. Később elárultam neked legféltettebb titkaimat, és úgy is ott maradtál velem,és szerettél. Rengeteg mindenen mentünk keresztül,de végül minden akadályt sikerült legyőznünk,és eljutottunk eddig a napig. Elena Gilbert, - Mondta Stefan, de ekkor kezdett el patakzani a könny a lány szeméből örömében – visszafordíthatatlanul és reménytelenül beléd szerettem. Veled szeretném leélni az örökkévalóságot. Elena Gilbert, hozzám jössz feleségül? – Kérdezte,és elővette a másik kezét,amiben ott volt egy sötétkék bársonydoboz, és abban egy csodaszép gyémántgyűrű volt. Elena már alig kapott levegőt a sírástól, beszélni meg nem is bírt,így csak eszeveszetten bólogatott,így Stefan felhúzta a lány ujjára a gyűrűt,mire Elena a karjai közé vetette magát,és csak sírni tudott, de közbe Stefan bevitte a házba, és rettentő boldog volt. Tíz perc múlva sikerült lenyugodnia, miközben Stefan éppen a közös fürdőjükhöz engedte a vizet. Elena fel sem tudta fogni,hogy tényleg megtörtént. Ez a tény melegséggel öntötte el. – „Mrs.Salvatore” – Mondogatta magában boldogan. Stefan visszatért,így mindketten beszálltak a fürdőbe. Stefan csak csendbe mosolygott,és várta,hogy Elena megszólaljon.
- Olyan boldog vagyok Stefan,hogy azt nem tudom leírni. És ez az egész annyira gyönyörű volt! Ahogy ott álltál tökéletesen,és ahogy rám néztél,és… - Mondta,de nem tudta folytatni,mivel megint rátörtek az örömkönnyek.
- Shh,nyugalom. – Mondogatta Stefan,miközben átölelte,és simogatta a haját habos kezével. Átöltöztek pizsamába és lefeküdtek.
- Elena, megkérhetnélek valamire? – Kérdezte Stefan.
- Persze, bármire. – Mondta a lány mosolyogva.
- Cserélnénk vért? Eléggé szomjas lettem,pedig direkt ettem egy csomót… - Mentegetőzött,de Elena a fiú szájára helyezte ujját,ezzel jelezvén,nincs szükség erre,és hátrafésülte sötét haját. Stefan először feltépte csuklóján a bőrét,hogy a lány is tudjon inni,és utána belemélyesztette szemfogait a lány utóereibe,és elkezdett inni. Nem sokkal később hirtelen abbahagyta az ivást,és idegesen Elena szemeibe nézett.
- Damon elvette a szüzességed?
„I got a pocket,got a pocket full of sunshineI've got a love and I know that it's all mine,oh,oh,oh”
- Mindig is utáltam ezt a számot. – Mondta Damon,és fintorogva csatornát váltott a rádión,miközben elindult a kocsival a város felé.
- Stefan,én…nem önszántamból csináltam,ott is volt ilyen vágy izé,csak ott sokkal nagyobb,és ez akkor volt,mikor kerestük az ellenszerért,és kérlek,… - Folytatta volna,de Stefan félbeszakította.
- Nem mondtad el. Miért kellett titkolnod? És csak úgy hat az a vágyfokozó varázslat,ha éreztél azért a valaki iránt valamit! – Mondta Stefan dühösen. – Most ki kell mennem levegőzni. – Mondta és gyorsan kirohant. Elena a sírás küszöbén állt. – „Pont most kellett ennek történnie! Miért nem mondtam el korábban neki?Mekkora egy hülye vagyok!” – Mondta,és kisietett Stefan után. De mikor odaért, hirtelen minden felgyorsult. Valaki a sötétben Stefan szívét átdöfte egy karóval.Az illető elrohan. Elena felsikolt,és odarohan szerelméhez. Utána a dolgok lelassulnak.Karjába öleli,sír felette,és odanyújtja csuklóját,hogy igyon belőle,hátha legalább segít,de Stefan csak annyit mondott: - Szeretlek. – És becsukta szemeit. A lány hisztérikusan elkezdett sírni,gyorsan berohant telefonjáért, és felhívta.
Damonnek megcsörrent a telefonja. Ránézett a képernyőre,és Elena neve villogott a kijelzőn. Leállt az autóval gyorsan,és felvette.
- Igen? – Kérdezte mosolyogva,de hirtelen lefagyott a mosoly az arcáról,mikor meghallotta a telefonba a jeges,szinte már fulladozó sírást. – Elena?Mi történt?
- Stefant…megölték! – Nyögte végül ki két görcsös levegővétel után. Damon semmit sem szólt,csak az Erő segítségével bemérte,hol van Elena,és odarohant,mivel nem volt túl messze,és gyorsabb volt,mint kocsival. Mikor odaért,meglátta Elenát,ahogy ott sír valamin. Közelebb ment,és látta,hogy az testvére élettelen teste. A szíve összefacsarodott,és rettentő méreg öntötte el az iránt,aki ezt tette.
- Elena,ki tette ezt? – Kérdezte Damon,hátha el tudja még kapni.
- Nem…láttam a…sötétben. Túl…sötét volt! – Sírta a lány görcsösen. – „Akkor nem tudom elkapni azt a mocsadékot” – Gondolta Damon,így hát odatérdelt Elena előre hajló teste mellé, és ráborította a bőrdzsekijét. Hirtelen rádöbbent, hogy mi is történt. Stefan meghalt. Végleg. Így egy kevés könnycsepp kezdte el fedni az arcát. Ott térdeltek a testvére élettelen,félmeztelen teste mellett,és siratták. Negyed óra múlva Damon lenyugtatta Elenát,megfogta a kezét,de ekkor észrevette,hogy valami fénylik az ujján. Egy gyémántgyűrű. Nem szólt semmit,csak visszament a kocsijáért,betette Stefant a hátsó ülésre,Elenát beültette az anyósülésbe,aki még mindig sokkos állapotba volt,és elindult vissza. Mystic Fallsba.
Vampiregirl1love
- Hogy jutottál be? – Kérdezte Elena.
- Szívesen. - Mondta Stefan.
- Köszönöm. Hogy jutottál be?
- Nyitva volt az ajtó.
- Ajj, Jennáék milyen felelőtlenek, mi lett volna,ha este egy őrült pszichopata megölt volna álmomban ? – Kérdezte Elena.
- Akkor megvédtelek volna. Amúgy lehetlek,és indulhatunk? – Kérdezte Stefan,aki még mindig az ölében tartotta Elenát.
- Igen. – Mondta Elena kuncogva. Elindultak Stefan piros Ferrarija felé,de előtte Elena még becsukta az ajtót.
- Gyönyörű vagy, szerelmem. – Mondta Stefan, miután betették a bőröndöt a csomagtartóba és beszálltak.
- Köszönöm. – Mondta Elena elpirulva. – Meddig fog tartani,míg odaérünk?
- Olyan egy óra, nincs messze. – Mondta mosolyogva Stefan. Elena most látta meg, hogy Stefan másképp öltözködött. Egy fehér inget és egy barna nadrágot vett fel, ami nagyon jól állt neki.
- Gyakrabban kéne ilyen laza ruhát felvenned. – Említette meg Elena az indulás után tíz perccel.
- Köszönöm, de én jobban szeretem a normál ruháimat, ilyet csak különleges alkalmakkor veszek fel. – Válaszolt Stefan. Elena ekkor elfordult, és mosolygott, mivel ez csak az ő feltételezését erősítette meg. Stefan ezután bekapcsolta a rádiót. Némán mentek fél órán át, míg megszólalt Elena.
- Damon mit csinál? – Stefan ekkor felsóhajtott.
- Sajnos folytatja azt az életet, mint amit régen élt. Pedig azt hittem, hogy ezek után más lesz, de úgy tűnik, menthetetlen. – Miután Stefan ezt mondta, némán ültek egészen mikor oda nem értek.
- Mi az,Stefan,eltévedtél,vagy mikor érünk oda? – Kérdezte Elena viccelődve,miközben bevolt kötve a szeme egy kendővel, és Stefan elvezette őt egy helyre.
- Nem sokára, már csak pár lépés, és… itt vagyunk! – Kiáltotta Stefan, és levette Elena szeméről a kendőt. Ekkor Elena kinyitotta szemeit, és olyat látott, amilyen szépet még nem.
- Stefan, ez a hely gyönyörű! – Mondta Elena, miközben lélegzet elállva nézett körül. Egy zöldellő mezőn voltak,ami tele volt virágokkal. Mások is piknikeztek ott, mint például kicunék, boszorkányok és varázslók, és pár vámpír, de nem sok, mivel nem minden vámpírnak van naptól megvédő gyűrűje. A mező mellet ott volt a vízesés, ami a szivárvány színeiben tündöklött.
- Elkezdhetjük a pikniket? – Kérdezte Stefan furcsa hangon.
- Persze. – Mondta Elena hasonlóan szokatlan hangon,és ezután elkezdtek nevetni. Letette Stefan a földre a kosarat,és kivette belőle a piros lepedőt, és leterítette a fűre. Ezután rátette a kosarat középre,és leültek.
- Miket hoztál?
- Pár szendvicset,amikben van paradicsom,saláta,és sajt,meg persze vaj,és saját készítésű süteményeket.
- Te tudsz sütni sütit? Egyre több dolgot tudok meg rólad. – Mondta Elena kacagva.
- Igen, még egy híres cukrásztól tanultam Párizsban egy remek receptet,amit csak nekem mondott el.
- És mi lenne annak a sütinek a neve?
- Stefan préférée ,vagyis Stefan kedvence. Kissé idős úr volt,és úgy szeretett, mintha a gyereke lettem volna.
- És miből készül? – Kérdezte Elena nagy kíváncsisággal.
- Az titok,de tessék,kóstold meg. – Mondta Stefan mosolyogva, és kivett egy zöld színű sütit. Odaadta Elenának, aki beleharapott.
- Stefan,ez isteni! Nem tudom,ez milyen íz, de nagyon finom! – Mondta Elena teli szájjal.
- Köszönöm,de csak ezt eszed meg, mivel kell még van szendvics is,ami táplálóbb.
- Rendben,apuci. – Mosolygott Elena. Megette a maradék sütijét.
- Elkísérhetlek a szállásunkra? – Kérdezte Stefan.
- Több ideig is itt leszünk? És a piknik?
- Igen,de most sietnünk kell,és úgyis sokáig itt leszünk! – Mondta Stefan,és gyorsan felkapta a kosarat a karjára,utána pedig Elenát a hátára,és elvitte az autóhoz. Elena még sosem látta Stefant ennyire vidámnak és élettelinek. Megérkeztek egy idilli faházhoz,ami mellett volt egy kis tavacska. Mikor Elena közelebb ment hozzá,meglátta,hogy a felszínén a szivárvány színeibe pompázó nagy szirmú virágok lebegnek.
- Milyen virágok ezek? – érdeklődött Elena.
- Ezek különleges horopin virágok. Ebből készítenek különböző hangulatfőzeteket, mondjuk Mrs.Flowers teái is ilyenek. – Mondta Stefan derűsen. – De nem szeretnél belül is szétnézni? – Mondta,és beráncigálta Elenát a házba. Elenának a lélegzete elállt. Amint belépett,egy sötétkék szobát pillantott meg,középen egy smaragdzöld kanapéval,amely előtt egy kályha állt. Bal oldalt volt egy átjáró,ott volt egy sárga mini konyha benne mindenféle felszereléssel és egy két fős kis tölgyfaasztallal, amit egy virágos terítővel fedtek le. Jobb oldalt már egy fehér zárt ajtó volt,ahova Elena nem tudott belátni onnan. Az egész szobában valamiféle kellemes illat terjenget.
- Ez eddig mesés! Benézhetek abba a szobába is? – Mutatott a fehér ajtó irányába,de mire Stefan válaszra nyitotta volna a száját,már el is kezdett rohanni. Kinyitotta az ajtót, és a hálószobába találta magát, ahol viszont egy nagy baldachinos ágyat látott egyedül,amin fekete függönyök voltak,és az egész ágynemű piros volt. Viszont ennél a szobánál nem érezte azt a bizonyos illatot,helyette már egy érzés vette át a helyét. Stefan utána sietett.
- Te is érzed ezt? Most nem az az illat van,hanem ez az érzés,ami miatt legszívesebben letépném rólad a ruhát,és…
- Elena! – Szakította félbe Stefan őt. – Tudom,és ez a szoba miatt van. Ezekből a horopin virágokból készítették ezt a varázslatot,úgy,hogy egy bizonyos érzelem törjön ki belőled,ami a vágy. De persze nem túl nagy mértékbe készítettek,csak egy keveset,de van,ahol nagyobb mértékbe.
- Áh. – Sóhajtott fel Elena,és hirtelen bevillant egy kép arról a bizonyos éjszakáról Damonnel, mikor a vágy eluralkodott rajtuk. - „Lehet,hogy ott nagyobb mértékbe volt,sőt,biztosan!” – gondolkozott Elena,miközben a gondolattól görcsbe rándult a gyomra. Mikor fogja elmondani Stefannak? – És máshol is vannak ilyen helyek,ahol ilyen varázslatok vannak? – Kérdezte elterelve gondolatait.
- Persze,sok helyen van, és sok féle érzés. De csak úgy hatnak ezek a varázslatok, ha mindkét fél érzi azt a bizonyos érzelmet egymás iránt,mert ez csak felerősíti,így alapból kell,hogy legyen.
- Értem. – Mondta,és átment az ebből a szobából nyíló ajtón át a fürdőszobába,amibe egy egész jakuzzi volt. – Aszta. Ez a ház egyszerűen remek! Milyen dologra készülsz? Kiöltöztél, most meg ez a ház, boldog vagy… - Mondta Elena, miközben kiértek a hálóba.
- Meglepetés. – Vágott közbe Stefan arcán egy nagy vigyorral. – Na, mit szeretnél csinálni?
- Veled lenni. – Mondta mélyen a fiú szemébe nézve,és lágyan megcsókolta,miközben elkezdte legombolni róla a fehér ingjét.
- Biztos? – Kérdezte meg Elenát,aki éppen leszedte róla az ingjét.
- Teljesen. – Mondta Elena.
- … és így a bátyám biztos boldog, és nem lehetek önző vele. – Mondta részegen Damon az ágyban feküdve mellette egy nővel,akinek máris elfelejtette a nevét. Valami Erica gondolja.
- Hogy lehet valaki ennyire önzetlen és szeretetreméltó? – Kérdezte a nő.
- Természetemből fakad,mint ahogy most szépen a te véred is fakadni fog abból a gyönyörű kis nyakacskádból.
- Mi? – Kérdezte a nő riadtan, de már Damon el is kezdett inni belőle. Érzelmeit kizárta, mióta Elena megint Stefannal van. Feladta. – „ A hercegnője a fehér lovag paripáján vágtat el, miközben ő bent ragadt a sötét toronyba, ahonnan neki kellett volna kiszabadítania szerelmét. De persze hogy nem ő volt az,hanem Szent Stefan,akié mindig a dicsőség és a nő,míg ő marad a gonosz tesó. „ – Gondolta Damon maró gúnnyal a hangjába,miközben az utolsó cseppet is kiitta a nőből,aki fiatal volt,a huszas éveiben járhatott. – Köszönöm ezt a remek éjszakát. Viszlát Erica. Vagy Aria? Mindegy. – Mondta, és elindult kifelé a motelból egy kis friss levegőért. – „Lehet meg kéne látogatnom Vörösbegyet,Kusst és társaságukat. Meg persze Elenát is,meg Stefant is. Lehet,megint nekem kell a szuperhőst játszanom, akit senki nem becsül meg,de legalább idegesíthetném a testvérkémet.” – Gondolta,és el is indult autójával Mystic Fallsba.
Elena Stefan meztelen felsőtestén feküdt az öröm mámorában. Itt van azzal,akit a legjobban szeret, és nincs semmilyen világfenyegető veszély. És végre kettesbe vannak. Majdnem elaludt,mikor is Stefan megszólalt.
- Elena,nem kéne elaludnod! Még csak most fog jönni a meglepetés! Öltözz fel,és kint várlak a tónál fél óra múlva. Addig nincs leskelődés! – Mondta Stefan,miközben szélsebesen felöltözött és ki is rohant.
- Hát rendben. – Dörmögött az orra alatt Elena,és úgy döntött,még vagy negyed órát itt fog feküdni meztelenül,vagy valami mást csinálni,mivel negyed óra alatt megvan a készülődéssel. – „Mi van,ha tényleg eljegyz? De akkor még most el kéne mondanom a Damonnel történeteket, vagy ne? Mikor kéne? Vagy vajon nem is jegyez el,csak valami más meglepetése van?” – Töprengett Elena hosszasan,és ezután elkezdte kigondolni az eshetőségeket. Már el telt a negyed óra, így gyorsan elkezdett készülődni. Visszavette a fehérneműjét,ruháját,szandálját,rendbe szedte a haját,megigazgatta a sminkjét,és elindult kifelé a tóhoz. Már este volt,a csillagok ragyogtak az égen. A tavon lámpások úsztak a virágok mellett, és körülötte rózsaszirmok voltak. És ott állt ő, két kezét háta mögé téve,és gyönyörű mosollyal az arcán. Stefan. Elena már majdnem a könnyeivel küszködött,mikor meglátta mindezt,de erőt vett magán,és elment Stefanig sírás nélkül.
- Helló szerelmem. Remélem tetszik,de még nincs vége. – Mondta a fiú,letérdelt Elena elé,és bal kezével megfogta a lány jobb kezét. – Emlékszem, mikor először megláttalak. Katherine-hez hasonlítottalak akkoriban,de kerestem a különbségeket akkor is,mint mondjuk neked két árnyalattal sötétebb a hajad,vagy hogy két tenyérrel magasabb vagy mint ő volt. Később elárultam neked legféltettebb titkaimat, és úgy is ott maradtál velem,és szerettél. Rengeteg mindenen mentünk keresztül,de végül minden akadályt sikerült legyőznünk,és eljutottunk eddig a napig. Elena Gilbert, - Mondta Stefan, de ekkor kezdett el patakzani a könny a lány szeméből örömében – visszafordíthatatlanul és reménytelenül beléd szerettem. Veled szeretném leélni az örökkévalóságot. Elena Gilbert, hozzám jössz feleségül? – Kérdezte,és elővette a másik kezét,amiben ott volt egy sötétkék bársonydoboz, és abban egy csodaszép gyémántgyűrű volt. Elena már alig kapott levegőt a sírástól, beszélni meg nem is bírt,így csak eszeveszetten bólogatott,így Stefan felhúzta a lány ujjára a gyűrűt,mire Elena a karjai közé vetette magát,és csak sírni tudott, de közbe Stefan bevitte a házba, és rettentő boldog volt. Tíz perc múlva sikerült lenyugodnia, miközben Stefan éppen a közös fürdőjükhöz engedte a vizet. Elena fel sem tudta fogni,hogy tényleg megtörtént. Ez a tény melegséggel öntötte el. – „Mrs.Salvatore” – Mondogatta magában boldogan. Stefan visszatért,így mindketten beszálltak a fürdőbe. Stefan csak csendbe mosolygott,és várta,hogy Elena megszólaljon.
- Olyan boldog vagyok Stefan,hogy azt nem tudom leírni. És ez az egész annyira gyönyörű volt! Ahogy ott álltál tökéletesen,és ahogy rám néztél,és… - Mondta,de nem tudta folytatni,mivel megint rátörtek az örömkönnyek.
- Shh,nyugalom. – Mondogatta Stefan,miközben átölelte,és simogatta a haját habos kezével. Átöltöztek pizsamába és lefeküdtek.
- Elena, megkérhetnélek valamire? – Kérdezte Stefan.
- Persze, bármire. – Mondta a lány mosolyogva.
- Cserélnénk vért? Eléggé szomjas lettem,pedig direkt ettem egy csomót… - Mentegetőzött,de Elena a fiú szájára helyezte ujját,ezzel jelezvén,nincs szükség erre,és hátrafésülte sötét haját. Stefan először feltépte csuklóján a bőrét,hogy a lány is tudjon inni,és utána belemélyesztette szemfogait a lány utóereibe,és elkezdett inni. Nem sokkal később hirtelen abbahagyta az ivást,és idegesen Elena szemeibe nézett.
- Damon elvette a szüzességed?
„I got a pocket,got a pocket full of sunshineI've got a love and I know that it's all mine,oh,oh,oh”
- Mindig is utáltam ezt a számot. – Mondta Damon,és fintorogva csatornát váltott a rádión,miközben elindult a kocsival a város felé.
- Stefan,én…nem önszántamból csináltam,ott is volt ilyen vágy izé,csak ott sokkal nagyobb,és ez akkor volt,mikor kerestük az ellenszerért,és kérlek,… - Folytatta volna,de Stefan félbeszakította.
- Nem mondtad el. Miért kellett titkolnod? És csak úgy hat az a vágyfokozó varázslat,ha éreztél azért a valaki iránt valamit! – Mondta Stefan dühösen. – Most ki kell mennem levegőzni. – Mondta és gyorsan kirohant. Elena a sírás küszöbén állt. – „Pont most kellett ennek történnie! Miért nem mondtam el korábban neki?Mekkora egy hülye vagyok!” – Mondta,és kisietett Stefan után. De mikor odaért, hirtelen minden felgyorsult. Valaki a sötétben Stefan szívét átdöfte egy karóval.Az illető elrohan. Elena felsikolt,és odarohan szerelméhez. Utána a dolgok lelassulnak.Karjába öleli,sír felette,és odanyújtja csuklóját,hogy igyon belőle,hátha legalább segít,de Stefan csak annyit mondott: - Szeretlek. – És becsukta szemeit. A lány hisztérikusan elkezdett sírni,gyorsan berohant telefonjáért, és felhívta.
Damonnek megcsörrent a telefonja. Ránézett a képernyőre,és Elena neve villogott a kijelzőn. Leállt az autóval gyorsan,és felvette.
- Igen? – Kérdezte mosolyogva,de hirtelen lefagyott a mosoly az arcáról,mikor meghallotta a telefonba a jeges,szinte már fulladozó sírást. – Elena?Mi történt?
- Stefant…megölték! – Nyögte végül ki két görcsös levegővétel után. Damon semmit sem szólt,csak az Erő segítségével bemérte,hol van Elena,és odarohant,mivel nem volt túl messze,és gyorsabb volt,mint kocsival. Mikor odaért,meglátta Elenát,ahogy ott sír valamin. Közelebb ment,és látta,hogy az testvére élettelen teste. A szíve összefacsarodott,és rettentő méreg öntötte el az iránt,aki ezt tette.
- Elena,ki tette ezt? – Kérdezte Damon,hátha el tudja még kapni.
- Nem…láttam a…sötétben. Túl…sötét volt! – Sírta a lány görcsösen. – „Akkor nem tudom elkapni azt a mocsadékot” – Gondolta Damon,így hát odatérdelt Elena előre hajló teste mellé, és ráborította a bőrdzsekijét. Hirtelen rádöbbent, hogy mi is történt. Stefan meghalt. Végleg. Így egy kevés könnycsepp kezdte el fedni az arcát. Ott térdeltek a testvére élettelen,félmeztelen teste mellett,és siratták. Negyed óra múlva Damon lenyugtatta Elenát,megfogta a kezét,de ekkor észrevette,hogy valami fénylik az ujján. Egy gyémántgyűrű. Nem szólt semmit,csak visszament a kocsijáért,betette Stefant a hátsó ülésre,Elenát beültette az anyósülésbe,aki még mindig sokkos állapotba volt,és elindult vissza. Mystic Fallsba.
Vampiregirl1love